Dóra & Szultán
Szultán életrajza
Szuli vagyok! Borsodkisivánkán születtem, hol rajtam kívül még vagy húsz kölyökkutya volt. Bátyáimat és öccséimet elvitték. Már csak én voltam kan kutyus, a többiek mind szukák voltak. Egyszer egy négy tagú család jött a kertbe. A gazdi rám mutatott, majd a legkisebb látogató kiemelt, és össze-vissza gyöntölt. Nagyon jó érzés volt. Szépen letett a földre. Az gazdi picit beszélt a vendégekkel. Én egy kicsit meg voltam szeppenve, így bebújtam egy falnak támasztott lapát mögé. Március volt, és bizony csak 5 hetes voltam. Teljesen eltakart az a lapát. A hugaim és nővéreim a kerítésünkön kifelé nyúlkáltak, és hangosan sírtak. Oda akartam menni hozzájuk, de eldőlt a lapát. Ekkor a gazdi felkapott. Azt mondta, hogy az alomban én vagyok a legszebb, én vagyok a legerősebb, én vagyok a legcsínytalanabb is. Ekkor jöttem rá, hogy miért maradtam egyedül. Az a bizonyos legkisebb látogató most a papát simogatta, aki egy világbajnok volt. Mögötte volt a mami, de ő éppen aludt. Ekkor a gazdi elindult a házba, ahol én még sosem jártam. Elővett egy kefét és rám tette. De már megsimítani nem tudott vele, mert kiugrottam a kezéből az asztalra. Onnan a székre, onnan pedig az asztal alá.
Sírtam, mert picit megütöttem magam. De végül a tinédzser lány, a vendégek egy tagja kivett onnan, és kikefélt. Ekkor a másik kettő egy kosartat vett elő, melybe egy pléd volt helyezve. Beleraktak. Ekkor jobban megnéztem a látogatókat. Egy szőke hajú kislány volt a legkisebb, a barna hajú a tinédzser, ő volt a legmagasabb. A másik kettő pedig valószínőleg az utóbbi kettőnek a mamája és papája. A kosárral együtt beraktak egy taxiba. Mellém ült a két kölyök. Megnyugtatóan simogattak, de én még mindig szomorú voltam, mert rájöttem, hogy ők az új gazdáim, és hogy a családomat többé nem látom. Mikor megállt a kocsi, és kiszáltunk, Tapolcán voltunk, Miskolc egyik városrészében. Egy családi házba vittek be. Leraktak egy bárányszőrre, és a két új gazdi simogatni és vakargatni kezdett, mely nagyon jól esett. Addig valami érdekes szörcsögő hangot hallottam. Inycsiklandozó illatot éreztem. Ezután egy kis tálkában langyos vizet raktak elém, valamint egy másik tálban 3 felvágott virslit. Ilyen jól még sosem ettem. Másnap reggel az egyik gazdi felkapott, és bevitt egy szobába, ahol a másik gazdi aludt. Rátett az ágyra, én pedig megnyaltam a szundító embert. Az lassan felébredt, de mikor meglátott, egyből kiugrott az ágyából, engem meg "letépett" róla. A lepedőjét szaggattam. Ekkor kitettek egy helyre, ahol erős kutyaszag és 3 méteres kerítés volt. A padlón hosszú lánc hevert. Egy óriási kutyaház állt a sarokban. Nemsokára a gazdiék kijöttek. Bementek a kutyaházba, és engem hívtak. Sokáig játszottunk, aztán újra bevittek a lakásba. A gazdiék kezetmostak, és leültek enni. Én a legkisebb gazdi széke alá telepedtem. Jól döntöttem, mert a húslevesből néhány májgaluskát odaadott nekem. Azóta csak egyszer voltam bent 7 hetes koromban. 8 hetesen levittek a kertbe, ahol rengeteget játszottunk. Azóta már nagyobb kutyus lettem, de a gazdiék még mindig ugyanúgy szeretnek. Nagyon jó itt.
Az életrajzot foglmazta:
Szultán, a barnáthegyi |